Ha nem függenénk annyira a Föld többi lakójától, talán sokkal a könnyebb lenne az élet. Hiszen mégis mi okozza a fájdalmat legtöbbször? Ha valaki nem szeret minket viszont, ha valaki meghal, ha valakivel valami rossz történik. A közös nevező mindig a VALAKI. Csak ezt az apró szócskát kéne kikerülni, s már is könnyebb lenne minden. Én ezt már rég beláttam, így sokkal könnyebben fogadom a stresszhelyzeteket. Ez még a hasznomra fog válni, ám borzalmasan elviselhetetlen számomra, hogy a körülöttem lévők teljesen máshogy gondolkoznak. Makacsak, ragaszkodók és nem bírják kizárni a zavaró tényezőket. Na de álljon meg a menet, ha ez engem idegesít, akkor nem is működik olyan jól a világtól való elhatárolódásom. Huppsz.Ma a Bencsi kölcsönadta a Lorát, ami egy gyönyörű magyar film. A címszerepet egy amerikai lány játssza, így két nyelven ment a forgatás, de a végeredményen ez nem érezhető. A másik főszereplő Nagy Péter, aki Zalaegerszegen Hamlet volt, s a színdarab után két órán át dumáltunk vele, akkor mesélte el, hogy azért tették bele az előadásba a szaxofont, mert ha már úgyis megtanult egy film kedvéért, akkor miért ne? Ez volt az a film. Érdekes látni a "vásznon" egy olyan srácot, akitől pár méterre ültem, hallottam a hangját, éreztem a cigifüstjét, s néztem, amint a fárasztó nap után megissza a jól megérdemelt Heineken-jét. Nézed a filmet, látod, hogy milyen szar a szereplő élete, de azért nem vagy olyan szomorú, mert tudod, hogy csak mese az egész, erre látod a fiút élőben, s észreveszed, hogy ő is ugyanolyan kimerült esténként, mint te vagy én. De most kinek is beszélek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése